Az Élet Labirintusában
Megpróbálom a lehetetlent, megfogalmazni mindazt, amire úgy érzem nincsenek szavaim.
Megpróbálom a lehetetlent, megfogalmazni mindazt, amire úgy érzem nincsenek szavaim.
Elég sok visszajelzést kapok mostanában, hogy előnyömre változtam, mind külsőleg, mind belsőleg. A legtöbbször arra vagytok kíváncsiak, hogy milyen módszerrel kezdtem el fogyni. Nem fogjátok szeretni a válaszomat, mert fura módját választottam a fogyásnak: úgy döntöttem felszabadítom magam. A legviccesebb az, hogy éppen nem is akartam fogyni, mert...
Ahogyan már említettem, mostanában irtó gyorsan kapok lehetőséget megtapasztalni, amivel kapcsolatosan kérdések merülnek fel bennem, hogy a válaszokat is begyűjthessem. Csütörtökön reggel azon elmélkedtem, hogy vajon mi is a félelem, miért is félek bizonyos dolgoktól. Van hitem, hiszek az élet körforgásában, ha pedig ebben hiszek, akkor igazán...
Unokahúgom érettségije kapcsán viharos gyorsasággal bővült a szókincsem. Eddig számomra még felfedezetlen területeit ismertem meg a magyar és latin nyelv területeinek. Teszem hozzá, hogy latinul nem sokat tudtam, tehát ebbéli tudásom bővítése éppen időszerűvé vált (most a lányom próbál felzárkóztatni, nem is akármivel, orvosi latinnal).
Ma reggel az járt a fejemben, hogy most elég! Nem bírom tovább! Most jöjjön valaki és mondja el miért történik ez, vagy mit csináltam rosszul és hogyan tovább és egyáltalán adjon hitet, hogy jó lesz majd ez is. Én már túl fáradt vagyok így az ezredik pofon után magamat szétszedni és újra összerakni, újra sebességbe rakni és hinni. Jöjjön valaki,...
A hétvégén kaptam egy irdatlan nagy pofont az élettől, mondjuk éppen akkor, amikor amúgy sem voltam kímélő programon. Mostanában valahogy így megy ez nálam, amit kiejtek a számon, azt másnap megtapasztaltatják velem. Jót és rosszat egyaránt. Szerdán feltettem öt kérdést a naplómban, csütörtökön mind az ötre választ kaptam. Pénteken és szombaton...
Szemével követte a lehulló sárgult falevél zuhanását a halálba. Fáradtan simított végig ezüstbe hajló ősz haján. Nincs már sok ideje. Nemsokára ő is elhervadó levélként hullik át a másvilág kapuján. Félt, nem akarta még elengedni az életet. Hiszen még annyi dolga volt a világban, hiszen még olyan fiatal. Legalábbis lélekben. Bár teste elfáradt,...
Viharosan öregszem, erre nem az éveim számából jöttem rá, hanem abból, hogy álmatlanul forgolódom az idegen ágyban. Nem tudok aludni, mert nem otthon vagyok. Régebben egy fél téglával a fejem alatt elaludtam bárhol. Most meg? Puha ágyban sem tudok aludni, ha nem a sajátom.